Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Márton Áron: a vágási iskola névadója

Iskolánk névadójának Márton Áron püspököt választottuk. Döntésünk jogosságának igazolását az alábbiakban összegezzük:

Márton Áron egész életútja, tevékenysége a kitartó munka, a meg nem alkuvás, a helytállás szimbólumának tekinthető. Életvitelének, hozzáállásának megszívlelése és követése nagyon fontos az iskolahálózat vágási végvárában. Püspöki jelmondatát: „Non recuso laborem" (nem utasítom el, vállalom a munkát), pedagógusként is sajátunknak kell éreznünk, hiszen a jó tanítónak, tanárnak erős hivatástudattal kell rendelkeznie. Neki kell a „nemzet lámpása" szerepét betöltenie, amely ég, világít, utat és követendő példát mutat, e nélkül munkája meddő marad.

„A vállainkra nehezedő szerep nagy és felelősségteljes, de úgy becsülnek meg, s az idők mérlegén annyit nyomunk, amennyi értéket önmagunkban, magatartásunkban, feladataink teljesítésében felmutatunk" - hirdeti a püspök 1939-ben.

A falusi iskolákban folyó nevelés és tanítás minőségi javulásának fontossága a püspök gondolkodásának és cselekedeteinek középpontját képezi. Már kolozsvári egyetemi hitszónokként (1932-1936) felvállalja a szellem pallérozásának és a népnevelésnek nehéz munkáját, létrehozza és szerkeszti az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot.

„A nép a szikla, amelyre egy nemzet élete biztosan épül - vallja. - Ennek az épületnek viszont két fontos őrtornya van: a templom és az iskola. Ez a két intézmény együttesen, és nem külön-külön felelős egy falu, egy nép, egy nemzet egészséges szellemiségéért és előrehaladásáért."

„Az iskola, ha nem templom, akkor barlang - figyelmeztet Márton Áron. - Vallom, hogy sem a templom, sem az iskola önmagában nem elég."

Ezt a kettős, nép- és nemzetmegtartó őrtornyot szándékozunk felépíteni Áron püspök példájából táplálkozva, vállalva a feladatot: „Akik őrhelyen állanak, éber figyelésre és megsokszorozott munkára vannak kötelezve."

Iskolánk névadójának igyekeztünk olyan személyiséget választani, aki él a nép köztudatában, aki példaképe lehet a fiatal és az idősebb nemzedéknek egyaránt.

Hisszük, hogy tovább népszerűsítve Áron püspök hitét és hitvallását, bátor kiállását, meg nem alkuvását, erkölcsi tisztaságát, segítünk a két falu - Dobó és Vágás - lakóinak a szó legnemesebb értelmében vett igazi keresztény élet megélésében. Ismerve vad világunkat és a helybeli emberek egy részének mentalitását, nagy-nagy szükség van erre.

Márton Áron írásai, a róla szóló könyvek népszerűsítése segítik a gyermekek és felnőttek történelmi ismereteinek bővülését, rányitja szemüket a múltra. Egy egészséges, megtartó jövő megéléséhez ezt nagyon fontosnak tartjuk.

Az iskola történetét áttekintve, sajnálattal ugyan, de tudomásul kell vennünk az intézmény erkölcsi és szellemi mélypontjait, amelynek okait firtatni itt és most nem tartjuk méltányosnak.

Márton Áron szellemének ápolásában közös érdekek találkoznak: az iskola igazgatója mellett a mindenkori plébánosnak is szívügye lesz a szép eszmék ápolása, ébrentartása gyermekekben, felnőttekben egyaránt.

Reményeink szerint a felnövő nemzedék megérti azt, hogy a templom mellett az iskola is az övé, hatékony és jó működése nemcsak az iskolaigazgató, de az egész falu érdeke.

Márton Áron szelleme talán segít ebben.

Székely Zoltán